– Ez értékes?

– Ha másból nem, abból rájöhetsz, hogy ez az egyetlen riasztóval felszerelt kép. Az érzékelők a mozgásra figyelnek, tehát ha hozzányúlnál a képhez, jelezne. Ott pislog! – mutatta a kis dobozt Mala Strana, majd felkutatta a gépezet kis irányítóját. – Ezt kell kikapcsolni, de ha nem muszáj, ne vágd el a vezetéket. Általában elég, ha megtalálod a kapcsolóját, de ha nem, akkor is úgy vágd el, hogy aztán vissza tud helyezni a doboz tetejét. Ennek igazán semmi értelme nincs, de végezz tiszta, rendes munkát – mondta és megmutatta a kis vezetékeket, amik az érzékelőhöz vezetett. Elmagyarázta, mit kellene elvágnia a lánynak, ha vinni szeretnék a képet, aztán visszatette a doboz tetejét.

– Nem visszük el? – kérdezte Csenge lehangoltan.

– Nincs rá megrendelés, most csak tanulunk. Jegyezd meg, hogy csak megrendelésre dolgozz. Ha van rá rendelés, ahogy elvetted az árut, azonnal leadod, lehetőleg egy órán belül. Felveszed a pénzt és elfelejted, hogy azon az éjjelen nem a tévé előtt ültél, ahogy a megfigyelő gyertyatartód állítja. Soha ne vigyél el olyan árut, amit nem tudsz leadni, nem szabad, hogy bármit megkívánj és magadnak eltedd. Ez a legbiztosabb útja a lebukásnak. Menjünk, nézzük meg a hálószobát.

– De hát ott alszanak!

– Halkan nézzük meg őket – biztatta Csengét és előreküldte. A lány az ajtó kilincsére tette a kezét és benyitott. Az ajtó megnyikordult, Csenge megmerevedett ijedtében.

– Most lebuktál! – közölte vele Mala Strana, de nem kifelé, hanem beljebb lépett. – Nincsenek itthon a háziak, nyaralnak.

A férfi most már hangosabban oktatta tovább a tanítványát.

– Az ajtókat sose nyisd teljes erőből!

Nem csak mondta, mutatta is, hogyan kell lassan, óvatosan nyitogatni. A lány átvette tőle, megértette végre, mi a célja ennek az esti sétának, ezért komolyan vette a feladatot. A hálószobában is megnézték a falon lógó képeket, a háziasszony ékszereit, megtalálták a páncélszekrénykét.

– Ilyesmikkel ne foglalkozz és ne is vállalj ilyen munkát. Ez külön terület, jó felszerelés, rengeteg tapasztalat kell hozzá.

– El is vihetnénk – ajánlotta Csenge.

– Ha hazaviszed, hogy szétverd, azért ami benne van, nem tudod leadni egy órán belül az árut, meg is sérülhet az értékes dolog benne, már ha van benne olyan, ami számodra is értékes, ráadásul rengeteg nyom maradna a lakásodban. Semmit nem szabad hazavinned, ha nagyon muszáj, vidd Pozórhoz, dugd el a panzióba, vagy akárhová, csak ne vidd haza.

– És ha a kis ládát leadom a közvetítőnek, úgy ahogy van? – gondolkozott hangosan tovább Csenge.

– Direkt idegesítesz? Hagyd már azt a vacakot, ott ahol van! Ha így adod le, nem tudják, mit kaptak, tehát nem fizetnek. Ha később fizetnek, megint csak növeled a lebukásod lehetőségét. Börtönbe akarsz kerülni, vagy inkább meggazdagodnál?

– Te voltál már börtönben?

– Soha, és veled sem akarok lebukni. Hat éves koromig az utcán csavarogtam és ételért könyörögtem - mesélte a férfi, miközben tovább vezette a lányt az idegen házba. – Aztán egy banda hasznomat vette, mert kicsi alkatú voltam, így megtanítottak a betörésre, később pedig magamat képeztem, hogy tudjam is, mit csinálok, és azt profi módra tegyem. Csak így lehet meggazdagodni anélkül, hogy lebuknál. Ha nem végzel tökéletes munkát, elkapnak és rántasz magaddal engem és a barátaidat is. Tanulj, figyelj, különben ha meghalok, mehetsz vissza az utcára, életed végéig kurválkodhatsz.

– Ne légy velem ilyen durva, látod, hogy tanulok!

– Tudom, csak azt akarom, hogy végre megértsd a versedet.

– Tisztulnak a szavak!

Mala Strana hirtelen felemelte a kezét, figyelmeztetve a lányt, hogy hallgasson. Együtt hallgatóztak.

– Valaki járkál odakinn – suttogta és figyelte a lány reakcióit. Csenge a falhoz lépett, elővette az altatópisztolyt. Nem ijedt meg és nem esett kétségbe, egy szóval sem mondta, hogy meneküljenek. Várt, hallgatózott. – Talán csak egy macska volt – nyugtatta meg Strana és kifelé indult. Csenge nagy levegőt vett, eltette a pisztolyt, majd követte a kifele induló férfit, aki folyamatosan, halkan magyarázott.

– Minden ajtót zárj vissza, úgy ahogy volt, minden tárgyat oda tegyél vissza, ahol megtaláltad. Fontos ez akkor, amikor csak ilyen próbautakat teszel, tanulni vagy feltérképezni akarod a lakást. De akkor is fontos, ha elviszel valamit. Van, hogy csak egy kis tárgyat veszel magadhoz. A tulaj napokig nem jön rá, hogy lenyúltad, mert mindent úgy hagysz, ahogy találtál. Semmilyen jelet ne hagyj magad után, hadd higgye, amikor rájön, hogy nincs meg az értéke, hogy ő hagyta el, vagy hogy valamelyik vendége vitte el a legutolsó parti alkalmával.

– Ezért van gyertyatartód?

– Azért van, mert az a mitugrász kis zsaru nem hiszi el, hogy örököltem a vagyonom. Pedig milyen nehéz volt beszerezni a szükséges papírokat hozzá. Emlékszel arra a srácra a Galériában?

– Ott volt az építkezésen is.

– Szóval ő a mitugrász zsaru, és én vagyok a mániája. Azonban fogalma sincs, hogy valójában mit csinálok, több házkutatást tartott már nálam, néhányszor be is hívott kihallgatásra. Azt hiszem, hamarosan rájön a ladyvel való kapcsolatomra, ki fogja kérdezni, talán be is idézi a rendőrségre.

– Lady Margharet megbízható hölgy – állította Csenge.

– És ideje lenne hazatérnie. Menj a panzióba, öltözz át, de senki ne lásson meg se így, se úgy. Délután felmegyek a hotelbe érted, ne felejtsd el, holnap partira vagyunk hivatalosak – figyelmeztette Mala Strana és elvált volna a lánytól, de mégis megállt egy pillanatra. – Várj, minden rendben veled? – kérdezte, és ahogy feltette a kérdést, tudta, hogy hülyeség. Nem itt és nem most van itt az ideje a tények megbeszélésének, de most van idejük rá. Csenge felnézett rá, elmosolyodott.

– Ne aggódj, értettem hamarabb is a verset, csak nem fogtam fel talán teljesen minden szavát. Most azonban már tiszta minden és szeretném könyv nélkül fújni. Ha nem muszáj, ne lelkizzünk, ahhoz nem vagyok jól összerakva – kérte és puszit nyomott a férfi arcára. Otthagyta Mala Stranát, nehogy mégis belekezdjen a szövegelésbe, amihez valóban nem volt sem kedve, sem türelme. Ő sokkal kevesebbet gondolkozott azon, hogy mit, miért tesz, mint a férfi. De mikor is gondolkozhatott volna? Amikor menekülnie kellett valamilyen módon a nevelőszülőktől? Tette, ami eszébe jutott. Vagy az árvaházban a verekedő-kötekedő gyerekektől, miközben néhányan lefogták, úgy ütötték? Ütött erőből, gondolkozás nélkül. Vagy amikor el kellett döntenie, hogy eladja a testét vagy nem eszik, akkor min morfondírozhatott volna? Most talán töprenghetne azon, hogy nem lehetne-e mást tenni, de mi értelme lenne? Mala Strana annyi szeretetet ad neki, mint eddig senki más. Hogy ennek mi az ára, az nem számít. Csenge jókedvűen tette, amit rábízott a férfi, a szállodában elnyúlt a puha ágynemű között és nyugodtan aludt el.

Mala Strana a pincén keresztül ért haza, kapcsolgatta egy ideig a tévét, aztán "lefektette" Csengét, lekapcsolta a lámpákat és aludni tért.

......

Lady Margharet a nappaliban elnyúlva olvasott, amikor Mala Strana megérkezett hozzá. A férfi elegáns fehér öltönyben feszített, nagy virágcsokorral a kezében bámult körbe a lakosztályban.

– Egész jól el tudnék itt élni – állapította meg végül.

– Mindenképpen kényelmesebbek ezek a bútorok, mint a te modernecskéid – mutatott körbe Margharet. – Képzeld el, ebben a fotelben el lehet nyúlni, kényelmesen lehet ülni rajta.

– Ne kritizáld a lakásomat, mert nem kapsz virágot – fenyegette meg a férfi, de mégis átnyújtotta a csokrot, lehuppant oda, ahol az előbb még a lady ült.

– Miről olvasol?

– Az ókor hét csodájáról.

– Az nagyon érdekes lehet!

Belelapozott a színes képekkel tarkított hatalmas könyvbe, amíg a lány vázát keresett. – Két óra múlva indulnunk kell. Megkaptad az új ruhát?

– Csodálatos, már fel is próbáltam, nagyon köszönöm! – áradozott a lady miközben a virágot az ablak elé helyezte a földre. A férfi nem szólt érte, végül is a talpas nagy vázában ott is jól mutatott, bár asztalra szánta. Margharet vidáman fecsegett tovább: – És képzeld el, képes vagyok fél óra alatt elkészülni! .

– Szeretnéd, hogy beszélgessünk? – kérdezte Strana visszatérve az előző esti témájukhoz. Korábban érkezett és arra gondolt, hogy átbeszélhetnék végre, miről is szól az a vers. De látta a lányon, hogy erre a beszélgetésre nem aznap fog sor kerülni. 

– Szeretném, ha megnéznéd velem ezt a könyvet – kérte és legnagyobb csodálatára Mala Strana elfogadta a javaslatát, együtt bámulták tovább a csodákat. Időben elkészült, majd együtt indultak a partira. 

Mala Strana útközben felkészítette a ladyt, hogy mi várható és kikkel fognak találkozni, de arra még Margharet sem gondolt, hogy ennyire unalmasra sikeredik az este. Csevegtek, nevetgéltek a hölgyekkel, táncolt az elegánsba bújtatott urakkal, de végeredményben úgy telt el az este, hogy semmi érdekes nem történt.

– Még csak saláta sem volt és semmi normális étel – panaszkodott hazafelé Margharet. – Csak hús, meg hús, meg hús, osztriga, meg kígyó-béka, csupa ehetetlen vacak.

– Ez a milliomos banda általános étke – védte őket a férfi. Ő igazán jól érezte magát és jó étvággyal kóstolta a lány által kígyó-békának nevezett hidegtálat.

– Legalább jó pezsgőjük lett volna.

– Azért nem kellett volna annyira nyersen megmondanod a vendéglátónknak, hogy utálod a száraz pezsgőt.

– Legközelebb csak édes pezsgőjük lesz behűtve – állította Margharet, majd kiszállt a hotel előtt. – Feljössz, iszunk egy pohár finom pezsgőt?

– Te se tedd! Iszonyatos drága a hotel bárjában és nem is kell, hogy leidd magad. Mégiscsak egy lady vagy. Aludj jól! – búcsúzott, megcsókolta az arcát és elhajtott.