Csenge láthatóan nem akart beszélni a szerelemről, épp úgy, mint ahogy nem akart a múltjáról, a bánatáról sem nyilatkozni. Mindent elzárt magában, csak éjszaka álmában, vagy napközben, néha egy-egy pillanatra bukkant fel az, ami bántotta. Mala Strana jól emlékezett arra a délutánra, amikor Csenge a gyertya felett szinte transzba esve zokogott, és bár a lány azóta sem mondta el, hogy mi történt akkor, a férfi tudta, hogy a múlt jött elő valahonnan a lelke mélyéről. Strana úgy gondolta, ez így nem lesz jó, hiszen az embernek fel kell dolgoznia a múltját, ahhoz, hogy utána tovább tudjon lépni. Őt is, mint minden embert, sok bánat érte, ha talán nem is olyan szinten, mint ezt a lányt gyermekkorában. Úgy gondolta, ezek a dolgok nem maradhatnak örökre elzárva, hiszen ahogy annak a délutánnak a példája mutatta, bármikor feltörhetnek. Csenge a helyzetet nem tudta kezelni, ez látható volt a férfi számára. A lány időnként átkapcsol, a múltban jár, újra és teljesen átérzi az akkori érzelmeit, ami nem is lenne baj, ha nem blokkolná le a jelenét. A férfi tudta, hogy ezzel valamit kezdeni kell. Elgondolkozott azon, hogy honnan szerezhetne egy megbízható szakembert, akivel esetleg Csenge még szóba is állna. És itt volt még kettőjük ügye is. A férfi elgondolkozva nézte a televíziót bámuló lányt. Tisztában volt azzal, hogy Csenge régóta tudja már, hogy mire akarja használni, mégis úgy tett, mintha nem akarna tudomást venni róla. Vajon valóban zavarja a törvény megsértése, ahogy néha megjegyzi, vagy fél valamitől?
Csenge kikapcsolta a televíziót, hátradőlt a fotelben és szavalni kezdett:
– „Zord békülést hoz e mogorva reggel,/Fejét a nap se dugja ki nekünk./Ezt megvitatjuk még a többiekkel,/Aztán kegyelmezünk és büntetünk:/Mert még regékben sincsen arról szó,/Mit szenvedett Júlia és Rómeó"
Mala Strana a konyhában állva várta a folytatást, bármit, ami arra utalt volna, hogy a lány végre olyan dolgokról is beszélgetne vele, amit ő fontosnak ítéli meg. Csenge azonban tovább idézte Shakespeare-t.
– „Szálljon szemedre és szívedre álom!/Bár én szállhatnék oda lepkeszárnyon!" Mondd, van ennek valami értelme? Meghalni, csak azért, mert nem élhet együtt azzal a szerencsétlen kölyökkel?
Mala Strana felsóhajtva tért vissza mellé.
– Beszélnünk kellene!
– Ismét a szerelemről akarsz nekem kiselőadást tartani? Vagy erkölcsi prédikációt tartasz a jó és rossz között? Ne erőltesd magad, az első téma engem messze elkerül, értelmi szintemen felfogni sem tudom, a második témával teljesen képben vagyok.
Strana elmosolyodott.
– Akkor ne beszéljünk, töltsük értelmesen az estét. Öltözz át, menjünk sétálni.
Csenge vigyorogva szaladt a szobájába, gonoszul kacagva, hiszen tudta, hogy ismét a férfi érzelmeibe trappolt.
– Kivel akarsz sétafikálni? – kiabált vissza a sminkasztala előtt állva.
– Egy buta kislánnyal. Feketét vegyél – tette hozzá, majd kikukucskált az ablakon. A gyertyatartó a helyén volt. – Rendes zsaru vagy! – ismerte el az órájára pillantva. – Fél tíz van.
Otthagyva az ablakot, a lány után nézett, aki épp sminkelte magát, válogatta a ruháit, forgott a tükre előtt, láthatóan élvezte a szerepcserét. Strana maga is átment a saját szobájába átöltözni, s mire készen lett társa is megjelent a nappaliban. Komolyan vette a feketét, a parókája is az volt, a szemöldökét is besötétítette, sőt még a kis pihéket a szája felett is bebarnította.
– Angela életre kelt! – mutatkozott be, majd nevetve folytatta: – Remélem, egyszer nem arra ébredek, hogy fogalmam nincs, ki vagyok, és hogyan nézek ki eredetiben.
– Szuper vagy! – biztosította a férfi. – Nem tudom, honnan szedted ezt a felszerelést és a sminkkészletet, de ezt beszéljük át!
Visszakísérte a lányt a szobájába és szétnézett. Az ágyon és a földön mindenütt ruhadarabokat látott, a kisebbik asztalon sminkkészletet, hajkefét, fekete és barna hajjal. Felemelte, mondania sem kellett, a lány odapattant és kiszedte belőle a hajszálakat. A kukába akarta dobni, de a férfi pillantására a WC-ig vitte és lehúzta. Strana nem szólt, de Csenge pontosan tudta, mit kell tennie. Felkapkodta a ruhákat a földről, a szekrényébe tette, a sminkkészletet az egyik korábban megmutatott, falba rejtett rekeszbe helyezte el. Maga is szétnézett a szobában, most már csak Csenge dolgait látta.
– Veszélyes játékot játszunk, az alaposság, az óvatosság és a figyelem a mi barátunk.
Csenge bólintott és ismét végignézett a szobán.
– Ez a diáklány, Csenge szobája, aki tanul, olvasgat, esetleg rajzol. Egyszerű ruhákban jár, farmerben, néha szoknyába bújik. Angela cuccait senki nem találhatja meg nála, ezért mindent vigyél át hozzám. Neked az alibid lesz a naivságod, egyszerűséged. A ladynek szintén nem lehet semmije ebben a szobában, ő az én barátnőm, néha nálam alszik, így ha ott találnak a fürdőszobában egy sminkkészletet, női retikült, jobban meg tudjuk magyarázni.
A lány szó nélkül vette elő a rekeszből a sminkeléshez szükséges dolgait, hajába illő csattokat, csipeszeket és átvitte a férfi fürdőszobájába. Strana látta rajta, hogy figyel, ugyanakkor izgalom keríti hatalmába.
– Az esti sétáinkról senkinek nem beszélünk, ez kettőnk titka, egyelőre. Ha valakit ebbe beavatunk, az csak Pozór lesz, de még korai. Angela dolgait épp úgy különítsd el Csengéjétől, mint a ladyétől. Meg kell tanulnod a három szerepet külön játszani. Bár Angela senkivel nem fog találkozni, mégis, hajszála, ruhája, illata elárulhatja annak, aki ismeri a másik két szereplőt.
A lány megnyalta a száját, miközben őt figyelte, most, hogy nem adott több utasítást, bólintott.
– Hihetetlen, hogy mennyire jól kezeled a sminket.
A dicsérettől kissé ellazult lány, már indult volna, de Strana ismét rászólt.
Kapcsold fel a kislámpát az ágyad felett és mehetünk.
– Megzavarodtál, jóapám? Minek világítsak, ha elmegyünk?
– Hogy a gyertyatartó biztos legyen abban, itthon vagyunk. Most tudja, de ha este tízkor minden hirtelen sötétségbe borul, igencsak elgondolkozik, hogy mit művelünk a lakásban, és esetleg kíváncsiskodna.
– Az ablakon keresztül távozunk? – érdeklődött Csenge, de megtette, amit kért a férfi, a kisszobában sejtelmes fényt varázsolt.
– Figyelj mindig arra, hogy az alibid hihető legyen! – oktatta tovább a férfi. – Ha tévézel és van rá tanúd, mint nekünk most, akkor addig tedd, amíg van műsor a tévébe. Tehát két óra múlva a készüléket ki kell kapcsolni, amiből az következik, hogy két óra múlva itt kell lennünk. Tudod, mi lesz az elkövetkező két órában a tévében bármelyik csatornán? - kérdezte és a csodálkozó lány kezébe adott egy nagyon részletes műsorújságot. – Mindenre figyelj, a titok a részletekben rejlik.
Türelmesen megvárta, amíg a lány átolvassa az újságot és a televíziót átkapcsolja a megfelelő csatornára.
– A lakásból háromféle módon tudsz távozni. A legegyszerűbb, ha az ajtón közlekedsz, de csak az mehet ott ki, aki azon az ajtón jött be. Még akkor is így van ez, ha úgy gondolod, senki nem figyel minket. Ha a lady jön be azon az ajtón, akkor Csenge kimehet, de előbb vissza is kell jönnie, mielőtt a lady lelép. Ha gond van, ott a fürdőszoba és a diófa, ahol valamelyik nap bejöttél.
Strana el is sétált a fürdőszobáig a sötét lakásban, Csenge követte, miközben összerakta, hogy miért is kellett legutóbb fára másznia. Azonban innen a fa ága sokkal messzebbnek tűnt, mint korábban visszafele.
– Ez a vészkijárat, itt azért nem gyakran fogunk közlekedni, ha nem muszáj
Még a sötétben is hallotta Csenge, hogy a férfi elmosolyodik, aztán követte őt a következő helyszínre, ami meglepetésére Strana szobája volt.
– Tudod hányadik ház a miénk a lépcsőháztól?
– Harmadik, a túlsó szélső.
– Pontosan így van. Ezért aztán ebből a szobából, vezet egy titkos lépcső lefelé a földszintre, onnan a pincébe tudunk jutni, a pincében pedig, a saját területünkön van egy ajtó. Figyelj! - kérte és nem mondott többet, csak kinyitotta a szekrény hátsó ajtaját. Csenge szótlanul követte, figyelt a számára ismeretlen útvonalon. Végül nekiment egy óriási bokornak. A hátsó ajtót teljesen eltakaró magasra nőtt virág egyáltalán nem tűnt ki a kert többi részéből. Csenge már nappal is megállapította, hogy a bérház kertésze szerette a dzsungelt.
– Jössz, vagy nézelődsz még?
– Virágot szedek – suttogta Csenge kibújva a bokor takarásából, magával hozva egy kis darab virágot. Mala a dzsungel sűrűjében húzta el a száját, a véleményét elnyomta, csak intett neki, hogy kövesse. Megfogta a lány kezét és a magasra nőtt bokrok, fák között vezette keresztül. Csenge már nem is tudta, merre járnak, kinek a kertjében csavarognak, amikor egyszer csak szétnyílt a sűrű növényzet és az utcán találták magukat.
– Még jó, hogy nem valami szúrós növénnyel ültették tele a kertet.
– Azért figyelsz, ugye? – kérdezte halkan a férfi. – Itt mindig kiszökhetsz, ha baj van. A házunk pont mögöttünk van, az alibinket igazoló zsernyák pedig tudja, hogy benn vagyunk, én tévét bámulok, te olvasol az ágyadban.
– És valójában merre járunk?
– Szomszédolunk – mutatott a távolba Mala Strana. Csenge egy sötét, nagy házat látott.
– Nincsenek otthon – állapította meg a lány, amikor odaértek.
– Alszanak. Nézz körül, hol mehetnénk be?
– Mondjuk, ha csengetünk?
– Oda lenne a meglepetés.
– Akkor is a kapun kellene közlekedni.
Strana felmutatott két kamerára, mindkettőt a kapura volt állítva. A kapun túl kőkerítés ölelte körbe a kertet, a lány elgondolkozva mérette, hogy meg tudná e mászni.
– Képtelenség átmenni rajta – állapította meg. Mala Strana továbbsétált a kerítés mellett egészen addig, amíg az úttest felőli bokrok össze nem értek, eltakarva a kerítést és a járdán állókat az utca elejéről vagy talán egy autóból esetleg őket figyelő szemek elől. Előremenve megmutatta, hogyan kell átmászni a kerítésen. Csenge követte, odaát lehuppant a férfi mellé.
– És ha van kutya?
Mala Strana kezébe nyomott egy kutyafalatkát és egy pisztolyt.
– Lőjem le? – háborgott Csenge.
– Altatópisztoly, de jobb, ha a kekszet használod. Attól fél órára elalszik a kutyus, plusz van öt perced még, amíg magához tér a kábultságból.
– Én úgy tudom – vitatkozott Csenge –, hogy a házőrző kutyákat épp arra képzik ki, hogy ne fogadjanak el idegentől ételt.
– Igaz, de a kutyakeksz készítők tudják, hogyan kell megszerettetni az állatokkal a készítményüket. A legtöbb kutya nem tud ellenállni, és ebben az esetben te se spórolj soha, a legjobb minőségű kekszet vedd és a legóvatosabban adagold bele az altatót. Ha mégsem sikerül a csel, megkapja az altatólövedéket. Na, menjünk, itt nincs kutya – árulta el és bevezette a lányt a kerten keresztül a hatalmas, sötét házfal mellé. Közben többször rászólt, hogy ne csörtessen, figyelje a riasztókat. Végigsétáltak a ház körül, felmérték a terepet, kihagyva a bejárati ajtót, mert ott láthatóan megint teletűzdelték a falat kamerákkal.
– Olyan helyet keress, ahol biztosan nincs riasztó, viszont általában nyitva az ablak. Felesleges dolog a bejárati riasztóval pepecselni, ha máshogy is be tudsz jutni – oktatta Mala Strana és hagyta, hogy a lány találja meg a pinceablakot. Előreengedte, majd utána mászott. Csenge a sötétben magát söpörte, közben halkan nyafogott és irtózott.
– Mondtam, hogy idioszinkráziám van.
– Hagyd abba, egy pók miatt nem fogunk lebukni – szólt rá a férfi, miközben továbbment felfedezni a sötét helyiséget. Ismerte a járást, felsietett a pince lépcsőn, majd bevárta Csengét is. – Itt kezd érdekes lenni a dolog – súgta. – Bár ismered a házat, nem lehetsz biztos benne, hogy a tulaj nem éppen most jár a WC–n. Hallgatózz, figyelj! – kérte és együtt figyeltek. Aztán óvatosan lenyomta a kilincset, majd káromkodni kezdett, amikor az ajtó nem engedett.
– Ennyi volt a szomszédolás? – vigyorgott a sötétben Csenge. Mala Strana szerszámot vett elő, a lány kezébe nyomta.
– Sosem használtam ilyet – tiltakozott a lány a sötétben. Szeme hozzászokott már a gyenge fényhez, amit a hold fénye biztosított a sok kicsi pinceablakon keresztül.
– Próbálkozz – biztatta a férfi, majd hagyta, hogy Csenge próbálkozzon. Azt tette, de nem sok sikerrel. – Az utcán nőttél fel, csavargókkal, kurvákkal, hogy nem tanultál meg egy zárat kinyitni? - kérdezte, miután megunta a lány ügyetlen próbálkozásait. Segítségével végre kinyílt az ajtó. Konyhába értek, onnan a nappaliba. Itt már sokkal jobb fényviszonyok között tudták megfigyelni a lakás bútorzatát.
– Miután megtudod a közvetítőtől, hogy hová kell menned, meghívatod magad a házba, lehetőleg egy nagyobb társasággal, hogy ne legyél feltűnő. Akkor kell megfigyelned, hogy van-e kutya, hol vannak elhelyezve a kamerák, a riasztók. Azt is ekkor kell kiderítened, merre van a hálószoba, hiszen ott alszanak a tulajdonosok. Emlékezned kell a bútorokra, a fali tárgyakra, az ajtók, a helyiségek elrendezésére, mindenre. Ha van rá mód, ne menj olyan házba éjszaka, ahol még nappal nem voltál.
– De itt sem voltam még sosem!
– Én viszont igen, és itt vagyok, segítek. Ettől függetlenül figyelj, próbáld memorizálni a szoba berendezését – kérte a férfi és körbevezette a lányt. Apró zseblámpával mutogatott, de fény nélkül is pontosan kiismerte magát a bútorok között. Csenge igyekezett figyelni, tudta, a férfi ki fogja kérdezni napokon belül arról, mire emlékszik az aznap esti látogatásukból. Néhány műtárgyra, képre, festményre azt mondta, hogy hamisítvány, viszont egy képnél megállt, hosszan nézte. Csenge már kezdte unni a kép csodálatát, így kérdőre vonta.
